A svéd masszázsról

06309-967-998

Nevét a XIX. sz. elején P. H. Ling (1776-1839) svéd vívómester és tornatanár származásáról kapta, aki összegyûjtötte a masszázsfogásokat és rendszerbe foglalta. Ennek a rendszernek a tanításával képzik a mai masszőröket is a klasszikus svéd masszázsra, amit Amsterdamban Metzger (1839-1901) vitt tovább.

A XIX. sz végén 1893-ban Hoffa Németországban P. H. Ling tanításait továbbfejlesztve megjelentette a „Masszázs kézikönyve” c. munkáját, melyben először írtak a masszázs helyi és távolhatásairól.

Leírja a ma is tanított 5 alapfogást:

  1. simítás
  2. dörzsölés
  3. gyúrás
  4. ütögetés
  5. rezegtetés, vibráció

1890-ben William Murell londoni klinikus indította el a masszázs tanítását. A masszázs módszertana folyamatosan fejlődött.

Hatásmechanizmus:

A klasszikus svéd masszázs helyi hatású terápia, ami közvetlenül, lokálisan hat a kötőszövetre, az izomzatra.

A gerincvelői reflexíveken keresztül a receptorok ingerlésével befolyásolhatjuk az izmok állapotát, csökkenthetjük a fájdalmat, ami e masszázsfajta legfőbb célja.

Az egész szervezetre általános hatást gyakorol. Megemelkedik a test hőmérséklete, a vérnyomás, légzés optimális lesz, a test fizikai és pszichikai állapota javul, az izomerő fokozódik az általános vér- és nyirokkeringés gyorsulása miatt.

Kivitelezés:

E masszázsfajta ruha nélkül, kevés vivőanyag használata mellett történik, masszázságyon. Az 5 alapfogást  (simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, vibráció) kombinálva dolgozzuk meg a fizikai testet a diagnosztizált probléma megoldását szem előtt tartva.

Kinek javasolható?

  • Reumatológiai, mozgásszervi betegségek krónikus szakaszában
  • Ortopédiai elváltozások a tartó és mozgató szervrendszerben
  • Krónikus székrekedés esetén
  • Mûtét utáni rehabilitáció esetén
  • Krónikus vénás betegségeknél
  • Hosszantartó ágynyugalom utáni regeneráció miatt
  • Centrális és perifériás parézissel (bénulással) társuló neurológiai betegségek esetén
  • Postoperatív (mûtétek utáni) állapotoknál

Kinek nem javasolt?

  • Akkut, gyulladásos betegség esetén
  • Lázas állapotban
  • Súlyos artériás keringési zavaroknál
  • Hematómák (bevérzések) esetében
  • Fractúrák (törések) esetében
  • Izületi instabilitás, izületi izzadmány esetében
  • Decompensatio (szívbetegeknél kiegyenlítődési zavar) esetében
  • Daganatos megbetegedések esetén
  • Bőrbetegségek esetén
  • Menstruáció, terhesség alatt
  • Essentialis (ismeretlen eredetû) és renális (vese eredetû) hypertónia (magas vérnyomás) esetén
  • Előrehaladott arteriosclerosis (érelmeszesedés) esetén